A tárhely állapota a gépekben kicsit úgy változik, mint a kard és pajzs analógia a történelemben - hiába teszel egyre jobb pajzsot valamire, valaki csinál egy jobb/nagyobb ágyúgolyót.

Amikor a legelső asztali pc-mben lett 40Mb-os lemez, akkor azt sem tudtam, mivel fogom kihasználni. Utána a 650Mb-os lemezzel volt ugyanez, de a végére már ott is zsonglőrködni kellett.

A sor folytatódik, volt egy 15Gb-os, ami szintén végtelennek tűnt, utána pedig már egyre nagyobb léptékben a 120Gb, 500Gb, 1000Gb!! - erről már tényleg nem tudtam elképzelni, hogy kevés - de persze, hogy az lett. Következő lépésben már változott a technológia is, hdd-ről ssd-re, szédületes sebesség növekedéssel járt - minden korábban csigalassú töltés szárnyalni kezdett. viszont az ár is ugyanígy tett volna, ha abból is hasonló kapacitást választok - így kezdtem a szamárlétra megfizethetőbb fokáról - 120Gb, mint a rendszer otthona, az adatoknak, játékoknak elég a hdd.

Na igen, volt idő, amikor ennyin elfért egymás mellett 2 windoz (talán vista + 7) és még mellé tudtam csapni egy ubuntut is - de ez úgy járt, mint a Gyalog galopp parasztja: "Gyíkká változtatott, de már elmúlt". Ahogy szépen hízott a 7-es és a pingvin is, egyre többször kellett centizni a dolgokat. Mindezt úgy, hogy csak a legszükségesebbek voltak mellettük, de a win hízott a frissítésekkel, a chrome ma is zabálja a helyet mindenhol, a pingvinen pedig a melóhoz kapcsolt dolgok falták: egy pár száz megás vendor mappa itt, egy node modul ott, egy hasonló méretű adatbázis import amott és pár ilyen után már szívod a fogad, váltani kellett - ssd 240Gb

Ezt a konfigurációt a korábbi gépemben már nem húztam el a végsőkig, de a méretezés megmaradt az új környezetben is - csak itt win10-zel, ami aztán még jobban zabál, hurrá... A korábbi folyamatok is sokasodnak, főleg az elmúlt egy évben, a saját gépem a fő munkaállomás, simán befigyel időnként néhány Gb mínusz, amit aztán próbálok visszaszerezni - borzalmas. De ami az egészben a legszégyenletesebb, az a chrome még mindig: magán és munkahelyi profillal együtt használva, a cache/config/etc cuccok 10Gb-ot lezabálnak a rendszerekből. És hiába törölsz cache-t, böngésző előzményt - újra behúzza neked a felhőből, jó mi? Az elmúlt 10 év összes szarját megjegyezte - és jegyzi nálad is, hiába inkognitó mód - és ott eszi a gépedet :)

Az úton tovább lépésre készülve körül néztem, mire is lehetne elverni egy rakás pénzt mivel tudnám javítani a helyzetemet. A lenovo már nem klasszikus sata foglalatot használ - illetve csak egyet a rendszernek - hanem új generációs M2-t. Ez már időszerű volt, a karaván technológia halad, a user ugat fizet.

És akkor innen kezdődik az érdekes rész, amivel frissítenem kellett a tudásomat is, ugyanis mint kiderült, szépen lemaradtam. Az hogy M2 már nem elég pontos, van belőle jó pár alváltozat. Az első változat, ami az M2 sata szépen hozza azt, amit lassan 10 éve a sata2/3-as csatolók csúcs verziói: 550Mb/sec írás/olvasás - de a gyengébbek is hozták a 300 körüli értéket. Akinek ez nem mond semmit, segítségképpen annyit mondanék, hogy egy átlagos hdd esetén örültél, ha a 70Mb/sec összejött - de inkább 50 - a dolgaid akkor is elég lassan töltöttek be.

Az ugrás közel tízszeres volt - amit azóta mondjuk a win10 részbe lenyelt. Nem kommunikálják hangosan, csak az apróbetűben, de párszor már belefutottam, hogy kötelező ssd-ről használni, a felépítése/működése számít rá, hogy gyorsan és egyszerre tölthet be dolgokat. Ezzel is spóroltak a minőségen: anno ha nem akarták hogy kínosan lassú legyen, optimalizálni kellett a dolgokat, mert van 50Mb/sec-ed, azt jónapot. Most? "Van belőle, szarjunk rá!"

Visszatérve a verziókhoz, már az egyszerű halandó számára is megfizethetően lehet kapni M2 PCIe meghajtót is: samsung - szóval minőségi darab, 34e magyar forint - ami ebben a kategóriában nem sok, 500Gb, ami elsődlegesnek is jó. Na de a sebesség - 3200-3500Mb/sec bakker! Ez nagyságrendi ugrás megint, akárhogy is nézzük!

Nosza, rá is ugrottam a beszerzésre, ennyiért még a hülyének is megéri. Aztán ahogy alaposan végignéztem mindent, elszomorodtam. Sajnos ezek a csatolók hiába mind M2 névre hallgatnak, igazából nem kompatibilisek egymással - azaz a szegény munkaállomásommal sem. A foglatot egy egész picit módosították, de a marketing miatt még csak felismerhetőbben nem is emelték ki, hogy baszhatod haver.

Így maradnak a kategórián belüli darabok, már csak azt nem tudom eldönteni, hogy 500 vagy 1000 legyen a befutó. A jelenlegi állapotban az előbbi is nagy ugrás - dupla akkora - az utóbbival viszont nagyjából a határig bővítem a konfigot. Persze az is kérdés, hogy az kibírja e addig, amíg a gépet használni fogom. Az előzőt is 8+ évig használtam, ezt is legalább addig szeretném. Kérdés, hogy ennyit egy ssd kibír-e. 

Ugyanis a technológiának van egy olyan hátránya, amit szeretnek keveset emlegetni. A hdd-vel ellentétben az írás/olvasás darabszáma véges. Gyakorlatilag szilícium chipkeről beszélnünk, amiknek fizikailag módosítjuk a töltési szintjét - az anyag pedig előbb-utóbb elfárad. Általában azt szokás megadni, mennyit fog kibírni az élete során ezekből, mielőtt a cellák feladják. Jellemzően az kezdő érték 100Tb-ról indul, és innen megy felfelé.

Ez általában elég szokott lenni, de intenzív használat esetén meggondolandó. Nálam például az elmúlt két évben már 10Tb írás olvasás megtörtént a SMART adatok szerint - ennek megfelelően az "életképességét" 90%-ra ítéli. Igaz, ehhez a gyártó nem is vállalt ilyen garanciát, belépő szintűt kaptam, amikor vettem a gépet. A nagyobb tesónál is, már kicsit drágábban 100Tb-ot vállnak élettartamra - szóval ennél kicsit kevesebbre tippelek.

Így összességében azt mondhatom, hogy évi 5Tb élettartam elhasználással már nem kell aggódni amiatt, hogy kiesik alólunk - persze menteni azért kell, mert a garanciában, csereként kapott lemezen nem lesz rajta az, amit a sajátunkról elvesztünk.