Nem szeretném, hogy ez egy tipikus "bezzeg az én időmben" poszt legyen, de lehet, hogy az lesz :) Szóval eszembe ötlött, pontosabban összeállt egy dolog a mai gyerekekkel - pár évesekre gondolok - és a saját gyerekkorunkkal kapcsolatban, ide értem öcsémet is például.

Több helyről is hallottam ilyesmit, miszerint, ha meg volt a gyerek napi megőrzése - óvoda legtöbbször - akkor utána játszóterezés, fagyi stb következik. Ha nem, akkor a gyermek ezt igencsak sérelmezi. De lehet példának az is, hogy a gyereket folyamatosan kell "szórakoztatni", foglalkozni vele, lekötni az idejét - és ez nagyon fárasztó - "majd megtudod, ha gyereked lesz". Természetesen, egy egészséges családban a szülő napi szinten töltsön minőségi időt is  a kicsivel, amennyit csak lehet - de attól, hogy megszületik, a 24 óra az 24 óra marad.

És most jön az én hülye agyam! (Hofi) Valahogy nekem nem rémlik, hogy annak idején minket folyamatosan szórakoztattak volna, játszótérre vittek volna, vagy fagyizni - és nem is akartunk ilyesmit kiharcolni. Nem követeltük, hogy márpedig minket tessék szórakoztatni, valami programot csinálni nekünk, különben unatkozunk. Hozzá tartozik, hogy igen korán megtanultunk olvasni és volt egy rakás legónk is, de szerintem ez nem olyan kivételes körülmény. Ha úgy adódott, akkor teljesen természetes volt, hogy magunknak csinálunk szórakozást, elfoglaltságot - feltaláltuk magunkat. Szerintem ez nem volt olyan nagy truváj, sok-sok generáció volt így (miután már nem a szénbányába kergették le). Csak valahogy manapság ez nem "divat".

Természetesen nem fogom majd elkergetni a gyereket, hogy "menjél a szobádba/ki a tundrára/hagyj békén", de reményeim szerint, amikor nem lesz éppen "szórakoztatva", akkor sem lesz baj.

Felmerül egy másik aspektus is: hogy a szülő is ilyen típus talán? Elvárja, hogy mindig legyen vele valami. És ha a gyereket hozzászoktatod, akkor talán ő is hajlamosabb lesz követelni ami neki "jár" - te meg próbálod a 24-et pár órával megnövelni..