Úgy tűnik, olvadásnak indult a helyzet - mármint a vírus helyzet. Legalábbis mindenki úgy tesz, mintha már minden rendben lenne. De szerintem ez egy nagy visszacsatolásos marhaság.

"Lehet kimenni, hiszen nyitva minden" mondják sokan. A dolgok meg kinyitnak, mert az emberek már nagyon mennének ki. Szinte nincs olyan kormány - a demokratikus verziók közül - amelyik nem küzd ezzel a paradoxonnal. Ha nem akarja, hogy hamarosan selyemzsinórt mutassanak neki, akkor a politikai túlélés érdekében nyitni fog.

Az, hogy a számok hogy alakulnak, eléggé függ attól, mennyire lehet és merik ellenőrizni a valódiságukat. Ahol nagyon, ott jó eséllyel igazak. Sajnos és szerencsére vannak olyan országok, ahol a nyitás és a nyílt infó együtt jár - az már nagyobb baj, hogy mindenhol, ahol ez megvan, meglódult a szekér. Ausztria, Németország, Japán és Dél-Korea is becsülettel adja ki a nyilatkozatokat, hogy bizony nem eszik azt olyan forrón.

Csak azért, mert mindenkinek tele van már a töke a helyzettel, még nem oké, hogy amit eddig keservesen elértünk, most dobjuk a kukába. Persze, a demokrácia egyik alapelve, hogy ha nem tetszik a helyzet, akkor tehetsz ellene. Még akkor is, ha egy cserépedény értelmi szintjén vagy - illetve akkor könnyebb, mert hangosabb lehetsz.

De a sok populista manipulátor ezt a működési bugot már pár éve nagyon ügyesen használj - csak most a helyzet a limitált asztaltól átcsúszik a texas hold'em verzióba, ahol nincs határa a bukásnak sem.

Igen, nekem is elegem van már a dologból. Már nagyon szeretnék mászkálni, edzeni, birkózni a reggeli buszon a sok udvarias nénivel, vagy elmenni nyaralni, valami jó helyre. Ettől függetlenül nem fogom csak azért felrúgni az egészet, mert más is kiment - az ész helyett a dacra és az unalomra hallgatva.

A valódinak mondott számok szerint sem tartunk máshol, mint az elején. És ha valósak a számok, akkor így is terjedt a cucc. Vajon mi lesz most, hogy mindenki kint van?