De tényleg ne, mert ráfázhatsz! Ez az egyik tanulsága az idei Joker filmnek. Oké, nem tűnik soknak, de elég nagy mélység van mögötte. Ugyanis a bohócot itt nem klasszikus értelemben kell érteni - nem csak magára Jokerre értendő. Értendő ez az összes "bohócszerű", furcsa, társadalomból kilógó figurára, akit az igazán alfák, vagy magukat annak definiálók előszeretettel használnak céltáblának. Elég csak arra gondolni, mennyi lövöldözés történik az iskolákban az usában. Nagyon kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, amiben ezeket vizsgálják. Vajon hány olyan eset van, amikor az illető "bullying"-et elszenvedő személy eltúlzott visszavágásnak használja a könnyen beszerezhető fegyvert - aki ettől függetlenül könnyen lehet, hogy pszichológiai eset és ezért robban ki belőle az eltúlzott reakció.

A másik tanulsága a filmnek az, hogy mi történik akkor, ha a több száz éves gazdag-szegény ellentét a határokig éleződik és túl is lendül rajta. Elég csak fellapozni a történelemkönyvet 102 évvel ezelőtt például történt egy ilyen kis apróság, de a francia forradalmat is beleszámíthatjuk. Szóval az ellentét elég régi, amikor a film felveszi a fogalmat a helyzet még sötétebbnek tűnik - nagyjából a hetvenes-nyolcvanas évek amerikája, bocsánat, Gothamje. Az légkör, amiben a Robotzsaru című film által bemutatott nagyon durva disztópia elég pontos előrejelzésnek ígérkezik.

Szóval mit kapsz, ha ezt az egészet összevegyíted? Nagyjából azt, amit a filmben is lehet látni, nagyrészt. A másik részben - gondolom nem lövök le sok mindent - azt láthatjuk, ahogy Artúrból Joker lesz. De ezt már mindenki tudja, aki legalább egy trailert látott. A lényeg nem is a mi, hanem a hogyan. Az a folyamat, ahogy egy mentális betegségekkel élő, de funkcionáló állampolgárból, a társadalom és az élet megpróbáltatásainak hatására megszületik a bohóc.

A film röviden összefoglalva erős, nem egy vidám élmény, nincs meg benne az a pátoszos, hősies érzés, mint a Sötét Lovag után - ugyanis itt is nincs hős. Még Batman sincs, a kis Bruce itt még gyerek. Ez nem egy képregényfilm. Ha kivesszük a megváltoztatjuk a város nevét, valamint a Wayne családot átnevezzük, egy teljesértékű filmet kapunk akkor is. Itt rendőrök vannak, akiknek a hétköznapi feladatuk elvégzése közben, egyszercsak nyakukba szakad a nagy októberi szocialista forradalom előszele - bohócmaszkban.

A látvány szépen illik a hangulathoz, remekül átjön az érzés, ahogy Artúrt mindez nyomasztja, a zenék is ebbe simulnak bele. Mivel nincs konkrétan kimondva mi is a korszak, a stílusok is keverednek. A kórházi részek alapján a hetvenes éveket lehet tippelni, viszont szerepel benne egy Chaplin film vetítése a moziban - talán premier - ami viszont 1936-os: Modern idők. Ettől persze az még lehet egy, az adott közönségnek - a város elitje - szánt időtlen szórakozás is. De nem is számít!

Sajnos csak szinkronos vetítést tudtam elcsípni, de őszintén szólva minőségi volt. Még a legtöbb leírt szöveget, amik papíron szerepeltek, azokat is lefordították a hatás kedvéért. Természetesen megnézem majd eredeti nyelven, de jó volt hallani, hogy odafigyeltek erre is.

Igazat kell adnom öcsémnek is, ezt a filmet érdemes többször megnézni, kíváncsi leszek rá, milyen lesz a második alkalom - egyébként csak ajánlani tudom. Ja igen, ha jól emlékszem a film korhatáros és valóban van egy jelenet, ami megidézte Tarantino szellemét - de a többi résztől nem kell tartani az érzékeny gyomrúaknak sem.