Sokat rágódtam ezen a bejegyzésen, a végeredmény viszont lehet, hogy hasonló lesz, mint amiről írom. Nagyjából két hete megjelent az új Tankcsapda album, Liliput Hollywood. És egyszerűen nem tudom igazán hova tenni.

Mármint nem fizikai értelemben, elfér a polcon a korábbi lemezek mellett - legalábbis amíg ki nem rugdossák maguk közül.

A hivatalos megjelenés előtt megvettem a lemezt, mert kíváncsi voltam és reménykedtem. A promónak kiszórt számok elég gyengén muzsikáltak, írtam is róla: Szevasz popCsapda - de azért nagyon reménykedtem, a másodiknak kiadott szám már fogyaszthatóbb volt. Ami azt illeti, teljes, részletes kritikát nem fogok írni, azt megtették már sokan előttem, egy google keresésnyire van tőletek is. Az érzés, a csalódottság, az értetlenség amit szeretnék kifejezni valahogy.

Az album röviden szólva limonádé ízű, nehány csepp rummal és mentával a régi időkből. Nem mondanám rossznak, ha egy sokkal átlagosabb bandától jön ki, akiknek a popsláger a profiljuk, minimális rock hatásokkal. De csapda albumnak üres és gyenge. Próbáltam többször meghallgatni, keresni benne azt, ami miatt nem tetszik igazán.

A választ ott találtam meg, amikor a régi lemezeket sorra előszedtem. Teljesen igaz, hogy harminc év alatt nem ugyanaz semmi. Már tíz év után sem voltak ugyanaz a csörömpölő punk banda, de az erő megvolt. Máshogy, más irányban, de érezhető, hogy Lukácsnak van mit mondani - igen, ezt régen is néha kínrímekben tette - de érezhető, hogy valami hajtja, fűti.

De mostanra, megérett 50esként, befutottan, lassan a csúcson túl mi az, ami foglalkoztat egy ilyen embert? A pozíció - a rajongói létszám és eladási szám, a népszerűség megtartása. És az, hogy egyre jobban bassza a csőrét, ha kritizálják. Az volt a király amit ő mond és csinál, amit elért és szar látni, ha csak ezért az újabb dolgokat nem szeretik annyira, ha azok gyengébbek is. 

Azt olvastam, az egyik fejtegetésben, hogy már nincs miért dühösnek lennie, mi ellen lázadnia. Ebben részben van igazság, hiszen a fiatal, lázadóból egy megállapodott konzervatív lett - és úgy már nem tudsz hitelesen alkotni, a korábbihoz hasonlót. Mást fogsz és abban már közel sem biztos, hogy leszel olyan jó.

Ahogy az sem, hogy a rajongók, akik a régi értékeket keresték benned, nem fordulnak el lassan és tűnsz el, hogy lakodalmas udvari zenészként térhess vissza.