Pénteken délelőtt az iroda teraszán megcsodáltuk a részleges napfogyatkozást. Nem volt rossz, különös volt látni ilyesmit élőben újra, úgy 15 év után. Igen, 15 év. Ez akkor esett le, amikor Bence kollega elővette a napleső papír szemüveget, ami még a '99-es napfogyatkozáshoz készült. Egy pillanatra belegondoltam, hogy az elmúlt 15 évben mennyi, de mennyi dolog történt; hogy azóta a kis apró emberkéből, aki voltam, hogy lett ez a fiatal felnőtt. Most nem tudnám összeszedni mindazt, ami akkor átfutott a fejemben, de azért eseménydús és összességében olyan időszak volt, amiben a rossz mellett sikerült jó pillanatokat is kifogni. Ez egy olyan téma, amit nem egy bekezdésben kell megírni, de fel kell jegyezni. Aztán megírni.

A másik "élmény" hazafelé történt, amikor egyedül gurultam az isten háta mögött utca 22 felé. A zenedobozom bedobott egy régi pokolgép számot. Pokolgép - A jel Egy karcos, igazi magyar rock óta, a szöveget hallgatva eszembe jutott a 15-16 éves énem. Amikor a szöveghez hasonlóan kezdtem kapcsolatba kerülni ezzel a zenei műfajjal, és az első koncert, amin végig a legnagyobb tömegben ugráltam. 

Kíváncsiságból megpróbáltam keresni képeket, fotókat a koncertről. Aztán szépen lassan leesett, hogy bizony 2006 április 7 olyan régen volt, hogy még a tankcsapda honlapján sincs róla infó. Régi, archív cikkekben van utalás a turnéra, a koncertre. De akkor még nem mászkált mindenki okostelefonnal és nem is készült 200 fotó/per esemény.

Egy képet találtam, ami az egészhez köthető, egy jegyet. Nem annak a képét ami az enyém volt. Az már a koncert közben történelemmé vált - egészen pontosan szétmállott a zsebemben. A tömegben való ugrálás eredményeként annyira leizzadt mindenki, hogy a nadrágomból és a polómból szó szerint csavarni lehetett a vizet. A jegy a zsebemben pedig ennek megfelelően szétázott. De nem felejtem el azt a koncertet és nem csak az éjjel és másnap tapasztalható egész éjjeles koncert miatt.

Tankcsapda - jegy

Az első koncert után az ember hajlamos rá, hogy álmában újra és újra csak azt lássa. Még másnap hazafelé a buszon is Lukács üvöltött a fejemben. Ha nem szerettem volna ennyire, simán megutálom :)

Szóval arra jutottam, tartozom annak a lökött srácnak azzal, hogy felemelem a seggem és elmegyek a májusi koncertre, ha már a városban lesznek. Igaz, a közönség jórésze egy 10essel fiatalabb lesz, de nem érdekel. Megérdemli az a kis lökött :)

Tankcsapda - Mindenki vár valamit (Teljes album)